2 ¹Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. ²Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak. ³Majd lángnyelvek váltak láthatóvá, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. ⁴Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek megadta nekik.
⁵Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. ⁶Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. ⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók? ⁸Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? ⁹Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában, ¹⁰Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!
¹²Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?” ¹³Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”
¹⁴Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez! ¹⁵Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van. ¹⁶Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: ¹⁷Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. ¹⁸Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak. ¹⁹Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. ²⁰A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. ²¹Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
²²Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok: ²³ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek. ²⁴De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. ²⁵Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak. ²⁶Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni. ²⁷Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. ²⁸Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt. ²⁹Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig. ³⁰De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára. ³¹Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást. ³²Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk. ³³Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. ³⁴Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, ³⁵amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!
³⁷Ezek a szavak szíven találták őket. Ezt mondták Péternek és a többi apostolnak:
– Mit tegyünk, testvérek?
³⁸Péter így szólt hozzájuk:
– Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékát! ³⁹Mert tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk.
⁴⁰Még sok más érvet felhozva tett tanúságot, és így buzdította őket:
– Meneküljetek ebből a romlott nemzedékből!
⁴¹Akik hittek szavának, azok megkeresztelkedtek. Azon a napon mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.
⁴²Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. ⁴³Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt. ⁴⁴Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt. ⁴⁵Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá. ⁴⁶Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. ⁴⁷Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet